Május első napján csapatunkban ismét születésnapot ünnepeltünk. Mai posztunkban a Renegades első csapatvezetőjét, Apjok Zoltánt ünnepeljük és mutatjuk be nektek, aki 7 év elnökségben töltött idő után visszavonulásáig játékosként folytatta pályafutását, majd idén pedig visszatért hozzánk. Megragadva ezt az alkalmat játékos és vezetői pályafutásáról, visszavonulásáról és visszatéréséről beszélgettünk.

A KEZDETEK:

Hogyan kerültél bele az amerikai foci világába?

“Tisztán emlékszem, hogy a 2007-es NFL playoff idején, melóban egy beszélgetés során valahogy feljött az amerikai foci, aztán szó-szót követett és egyszer csak a munkatársam megkérdezte, hogy azt hallotta van Miskolcon csapat, nincs-e kedvem kipróbálni. Először furcsán néztem rá, de vesztenivalóm nem volt így lementem az egyik edzésre, és onnan már nem volt visszaút, berántott az érzés és ott ragadtam.”

“A sport nem állt messze tőlem: mint a gyerekek többsége, sokat fociztam kispályán, aztán a kosárlabdával is próbálkoztam pár évig de a magasságom nem igazán volt megfelelő hozzá. Gimiben a labdarúgást egy másik oldaláról ismertem meg, nagy pálya és 11 a 11 elleni felállásban. Ugyanitt belekóstoltam egy kicsit az úszásba és futásba is, az energiaszintem akkor még más volt. 😊”

Játékosként:

A csapaton belül Apó becenévre hallgató Zoltán a támadó fal tagjaként, Guard és néha Center pozícióban játszott. Tudom, nem könnyű egy hosszú és sikeres pályafutásból kiemelni kedvenc pillanatokat, de mégis mik voltak a számodra legkedvesebb emlékek?

“Igen, a 12 szezon alatt rengeteg szép emlék gyűlt össze, de akkor lássunk párat:

– 2010 Divízió II.: 6-0-ás szezon, első bajnoki cím.

– 2011: Megismerkedtem Phillip Hilderbrand vezetőedzővel. A teljes pályafutásomra hatással volt az ő személyisége, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Ősszel ezüstöt nyertünk a Fall Bowl-on, valamint a Wolves, Sharks és Cowboys ellen játszhattam.

– 2012: Renegades bemutatkozás, Cellect Aréna Kupa 2. helyezés. CEI döntő, végletekig kiélezett mérkőzés a Bratislava Monarchs ellen és az utolsó másodpercekben Lakatos Benő kickoff return TD-vel győzelem.

– 2013: tavasszal bokaszalag szakadás és 6 hét kényszerpihenő gipszben, a levétele után 2 héttel már pályán voltam. Nyár elején pedig összejött egy ütős hétvége: szombaton BAFC döntő Fehérváron, vasárnap CEI döntő Pozsonyban. Ugyanebben az évben elfogadták a Renegades jelentkezését a Szövetségbe.

– 2014: az első szezonunk a MAFSZ (Magyar Amerikai Futball Szövetség – a szerk.) keretein belül, Div 2 döntő és győzelem a Hurricanes ellen hazai közönség előtt.

– 2019: Mustangs elleni Div 2 döntő, utolsó másodperces kihagyott FG-al győzelem. A legjobb az volt, hogy a gyermekeim is láttak játszani és bajnokságot nyerni.

És persze a barátok, csapattársak akikkel megéltem a fentieket: #2, #11, #14, #15, #18, #20, #25, #27, #36, #45, #46, #52, #53, #56, #58, #66, #67, #71, #76, #77, #82, #83, #84, #86, #88, #89, #90, #91, #92, #93″

CSAPATVEZETŐKÉNT:

Apó nem csak játékosként, hanem egy másik szerepkörben is aktív részese volt a Renegades megalakulásának, korai éveinek.

“Ha nem csal az emlékezetem 7 évig voltam a csapat vezetője. Két mandátumot vittem végig mielőtt családi okok miatt saját döntésből nem vállaltam tovább.”

“Vezetőként minden kihívás volt, mivel előtte nem volt tapasztalatom sportegyesület vezetésében, de szerencsére az egyesületnek 5 elnökségi tagja volt akikkel jó volt közösen dolgozni. Kihívást jelentett, hogy a nulláról felépítsünk mindent, de ma már látom, hogy amit elindítottunk, azt sikerült az utánunk következő vezetőségnek tovább vinni, számos területen megújulni.”

“A legnagyobb siker számomra a ’14-es idény: ez volt az első évünk a Szövetségben és egyből bajnoki címet sikerült szereznünk.”

Mi motivált, hogy ennyi éven át töltsd be az elnöki tisztséget?

“Egyértelműen a csapat. Bíztak bennem, meg kellett felelnem a feladatnak.”

A VISSZAVONULÁSRÓL:

“Ez az a pillanat amit egy játékos nagyon nem vár. A történethez tudni kell, hogy a teljes pályafutásom során a feleségem szinte minden mérkőzésen jelen volt, még a külföldi mérkőzésekre is elkísért. A ’16-os szezon volt az első amikor az idegenbeli meccsekre nem jött velem, igaz abban az évben született meg nagyobbik fiam. Ezt a szezont követte még 2 ilyen bajnokság ahol csak a hazai összecsapásokra látogatott ki és 2018-ban már a kisebbik fiam is kint volt szurkolni. És így jutottunk el a ’19-es szezonhoz.”

“Tisztán emlékszem, az első idegenbeli mérkőzésünket Szegeden játszottuk a Guardians ellen. A meccs után a buszra felszállva megscsörrent a telefonom, a feleségem hívott mert a nagyobbik fiam nagyon hiányolt, 30 perccel később ismét hívtak „Apa hiányzik”, nem volt más megoldás mint Apa kihangosítón keresztül távaltatta a fiát. 1,5 óra után megszakadt a hívás, 5 másodperc múlva jött az üzenet ’Alszik’. Szegedről nem volt rövid a hazaút, volt időm agyalni…”

“Egy héttel később kimondtam az addig kimondhatatlant: „A szezon végén, ha arany lesz, befejezem, de addig minden meccsre el kell kísérjetek”. Visszagondolva irtózatosan jól sikerült, nekem pedig óriási löketet adott, hogy az utolsó szezont a családom jelenlétében játsszam végig. Innentól már az lebegett a szemem előtt, hogy a gyerekek megszeressék a focit. Mondjuk nem kellett nagyon noszogatni őket 😊. Illetve el kellett fogadnom, hogy át kell adnom a stafétabotot az új generációnak. Azt amit a régi játékosoktól tanultak a srácok, innentől a pályán kell kamatoztassák.”

A VISSZATÉRÉSRŐL:

Gondoltad volna, hogy a 19-es arany után valaha aktív részese leszel még a csapat életének?

“2019-ben nem hittem, hogy valaha még lesz rajtam sisak és vállas, de a gyermekeim nem így gondolták és valahol mélyen én is úgy éreztem, hogy még van bennem egy kevés.”

“Idén Februárban kezdődött az egész: farsangra készültek a gyerekek és persze mi másnak, mint amerikai focistának kellett beöltözniük. Sisak és vállvédő volt otthon viszont megfelelő méretű mez nem, így elmentünk egy edzésre kérni egy nekik megfelelő méretűt. Persze pár szót azért váltottam a csapattársakkal, addig a gyerekek leültek és nézték az edzést. 5 percre ugrottunk be, ami majdnem másfél óra lett, hazaérve persze egyből jött a kérdés „Apa, te miért nem játszol?!”. reflexből jött a válasz „Apa már öreg hozzá”.

Azt hittem ezt így gyorsan le is zártam de a gyerekek után a szomszédom is megtalált, hogy elkérheti-e a szerkóm egy beöltözős buliba. Én azonnal mondtam is, hogy “persze, miért ne, csak hadd pofozzam ki egy kicsit”. Ekkor ültünk a gyerekkekkel a nappali padlóján és raktuk össze a sisakom. Egyértelmű, hogy fel is kellett próbálnom és majd 3 év után ismét megfogott az a bizonyos érzés, a gyerekek pedig kérték „Apa játszál”. Felnéztem és láttam a feleségem szemében is, hogy erre a kérésre nem lehet nemet mondani. A következő héten már edzésen voltam, és 12 év után végre védelemben is kipróbálhatom magam. Naná, hogy nem hagytam ki..”

Mit tartogat a 2022-es szezon?

“Ez az év egy elég magas létszámú bajnokságot hozott össze, és minél több szereplős annál nehezebb kiszámítani. A második forduló után úgy gondolom, hogy 6-7 csapat is odaérhet a REDDA-FUTÁR DIVÍZIÓ II. döntőjébe.”

A hétvégén a Divízió 2. keleti rangadója következik, a Levelek Spartanshoz látogat a csapat. Mit vársz a mérkőzéstől?

“A következő összecsapásunkon egy nagyon kiélezett meccsre számítok, sok ponttal és a végén egy szoros vendég sikerrel.”

Visszatérésed óta hogyan készülsz a meccsekre?

“Mivel a visszatérésem óta egy új pozícióban játszom, így az edzések mellett nagyon sok időt fordítok a meccsfelvételek elemzésére és a mentális felkészülsére is.”

Eredmények játékosként:

  • 12 szezon játékosként (2007-2019)
  • 3x Divízió II. bajnoki cím (2010, 2014, 2019)
  • 1x CEI bajnok (2012)
  • 1x Cellect Aréna Kupa ezüst érem (2012)
  • 1x CEI, Fall Bowl ezüst (2013, 2011)